Boldogsag szigete Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

beteget Q kezeli jól-rosszul a fQzeteivel, �s a term�szetben biztosan lehet gyógyhat�s� anyagokat tal�lni. A
balzsam csillap�tja anya f�jdalmait, de valósz�nqleg s�lyosabb a betegs�ge, mint gondoljuk. Ha fiatalabb
lenne, tal�n le tudn� gyQzni a szervezete a betegs�get, de m�r az �tvenes �veiben j�r.
- Bizony, Marielies, ezenk�v�l csaknem harminc �ven �t �lt olyan �ghajlaton, amely megviseli a
szervezetet, b�r itt f�nt, a hegyen jó a levegQ. Egy idQ ut�n azonban ez mindenk�ppen �rezteti a hat�s�t. Apa
sz�m�ra is nagyon fontos lenne, hogy eg�szs�ges �ghajlaton �ljen. Miatta is aggódom.
- �, Werner! Apa erQs ember. Jól n�z ki, mindig olyan pirospozsg�s az arca.
- Igen, Marielies, de attól tartok, hogy nem tud leszokni a neh�z burgundi borokról, pedig biztosan nem
tesz jót az eg�szs�g�nek. Jobban �r�ln�k, ha nem lenne mindig olyan piros az arca. B�zom benne, hogy az
�ghajlatv�ltoz�s haszn�l neki �s any�nak is. �gy l�tom, Marielies, hogy te virulsz, de neked sem �rtana, ha
m�rs�kelt �g�v�n �ln�l. Min dolgozol ilyen szorgalmasan?
- Egy ter�tQn.
- Hova sz�nod?
- A kelengy�m lesz. Anya azt mondja, hogy az ilyen sz�p k�zimunk�nak a kelengy�m k�zt a helye. De
szerintem ez butas�g - mondta �rtatlanul a l�ny.
A fi� nagyot nyelt izgalm�ban.
- Pedig sz�ks�ged lesz r�, ha egyszer f�rjhez m�sz.
Marielies egy kicsit elpirult, de nevetett.
- Ugye milyen mók�s erre gondolni, Werner?
- Mók�s? Nem, nem hinn�m. FelnQtt vagy, �s a korodbeli h�lgyeknek mind a f�rjhez men�sen j�r az
esz�k. Neked nem?
- Nem, �n sosem megyek f�rjhez. Nem akarok elszakadni tQled �s a sz�leimtQl.
A fi� l�tszólag nagy �rdeklQd�ssel, reszketQ k�zzel tapogatta meg a sz�p k�zimunk�t.
- Sosem akarsz f�rjhez menni?
- Nem, Werner! Mit kezdjek egy idegen f�rfival? M�g a gondolat is sz�rnyq, ne is emlegesd! - szólt
nyugtalanul.
- Figyelj ide, Marielies! Aj�nd�kozd nekem a ter�tQt, ha elk�sz�l.
- �, sz�vesen! De mihez kezdesz vele?
Werner m�g mindig nem n�zett a l�nyra.
- �gy v�lem, te�zóasztalra való. L�tnod kellett volna, milyen gy�ny�rqen ter�tettek Johanna n�nin�l, h�t
m�g New Yorkban, a Nordau-h�zban! Szóval, ez a ter�tQ oda való. Ha majd egyszer megnQs�l�k, szeretn�m,
ha az otthonomban ilyen pomp�s ter�tQ lenne - magyar�zta Werner, de most sem n�zett a l�nyra, m�g mindig
elm�ly�lten tanulm�nyozta a k�zimunk�t. Csak k�sQbb pillantott f�l, mert hi�ba v�rta a l�ny v�lasz�t, �s
megr�m�lt s�padt, zavart arc�tól, ijedt tekintet�tQl.
- Te... te meg akarsz nQs�lni?
Werner megsz�nta, l�tva ijedts�g�t, de �gy �rezte, jó ir�nyba terelQd�tt a besz�lget�s�k. Nem tudta
meg�llni, hogy ne folytassa:
- Tudod, Marielies, az embernek csal�dot kell alap�tania.
- �s te m�r... vagyis... tudod m�r, hogy kit akarsz feles�g�l venni?
Milyen sz�vesen v�laszolta volna, hogy t�ged akarlak, Marielies . De �gy �rezte, hogy m�g nincs itt az
ideje. Mivel a l�ny annyira meg volt r�m�lve, Werner nem akarta tov�bb gy�t�rni, s �gy k�nnyed�n ezt
v�laszolta:
- �, Marielies! Egy�ltal�n nem volt idQm ezen gondolkodni, �s nincs is mi�rt sietnem. EgyelQre nem
gondolok a h�zass�gra, �s elk�pzelhetQ, hogy �n sem nQs�l�k meg soha. Vagyis ink�bb �gy mondan�m, hogy
ha mellettem maradsz, nincsen sz�ks�gem m�sra. K�nyelmess� var�zsolhatod az otthonomat, �s ezt a sz�p
ter�tQt a te�zóasztalomra teszed.
A l�ny arc�ba visszat�rt a sz�n.
- �, Werner, sz�vesen! Mi�rt is kellene neked egy idegen asszony? Sokkal szebb lenne, ha egy�tt
maradn�nk, term�szetesen a sz�leinkkel.
Werner legsz�vesebben hangosan felujjongott volna.
- De akkor komolyan meg kell �g�rned, hogy soha nem hagysz el, �s nem m�sz feles�g�l m�sik f�rfihoz.
A l�ny buzgón bólintott, �s kezet ny�jtott.
- Szavamat adom, hogy soha nem hagylak el, soha nem megyek feles�g�l idegen f�rfihoz. Neked is meg
kell azonban �g�rned, hogy nem veszel el idegen nQt, �s mindig mellettem maradsz.
A fi� megszor�totta a kez�t.
- Szavamat adom, Marielies. Te �s �n �r�kre �sszetartozunk, vagy elfelejtetted m�r, hogy csak az eny�m
vagy?
- Hogyan is feledhettem volna? - v�laszolta Marielies, �s kimondhatatlan boldogs�g �lt ki b�jos arc�ra.
Werner csak nehezen tudott uralkodni mag�n, hogy ne kapja karj�ba a l�nyt, �s ne halmozza el csókjaival. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Podobne