[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Gor Hajus gyorsan elmagyarázta az irányítást, de felvetettem,
hogy nem feltétlenül leszek képes az elsQ alkalommal megfelelQ
ügyességgel kezelni az egyensúlymotort. Mindent
végigmutogatott attól kezdve, hogyan tartsam a szárnyakat,
hogy ne emelkedjek fel minden egyes lépésnél, egészen az
utolsó apró beállításig. Ezután mindenki kiállt a leszálló pad
szélére, és a bérgyilkos eligazította a társaságot:
92
Innen szállunk fel, és fönt maradunk a sötétben, így
észrevétlenül eljuthatunk a barátom házáig. Ha mégis üldözQbe
vesznek a járQrök, akkor különválunk, és akinek sikerül
elmenekülnie, azzal a városfaltól nyugatra találkozunk az
elhagyatott toronynál a kis tó északi szélén. Ha bármi gond
adódik, mindig legyen ez a torony a találkozó helye.
Kövessetek! fejezte be, és a motort beindítva kecsesen a
levegQbe emelkedett.
Hovan Du is elindult, azután én következtem. Szépen
felemelkedtem úgy húsz láb magasságba, kilebegtem a messze
alattunk lévQ utca fölé, azután hirtelen fejjel lefelé fordultam.
Biztos voltam benne, hogy elrontottam valamit. Egészen
meglepQ élményt nyújtott, hogy tehetetlenül lebegtem fejjel
lefelé, miközben egy idegen város terült el felettem , amelyet a
mai napig szebbnek tartok Los Angelesnél, de talán még
Párizsnál is. A motor még mindig halkan zümmögött mögöttem,
és ahogy az irányítással próbálkoztam, mindenféle különös
csavarokat és hurkokat írtam le a levegQben. Végül Dar Tarus
mentett meg; elQször rám szólt, hogy maradjak nyugton, azután
addig állítgatta a szárnyakat, mígnem ismét normális pozícióba
kerültem. Ezután már egészen jól ment a dolog, és hamarosan
utolértük másik két társunkat.
Nem szükséges részletesen leírnom az ez után következQ
egyórányi repülést vagy inkább lebegést. JelentQs magasságban
haladva követtük Gor Hajust a város felett uralkodó sötétségben,
lassú motorjaink egy gyönyörq házakkal és tágas terekkel telt
negyed felé vittek minket. Egy palota felett elhaladva hirtelen
élesen ránk kiáltottak lentrQl:
Ki repül itt el éjjel? kérdezte egy hang.
Mu Tel, a Kan házbéli herceg barátai válaszolt gyorsan a
bérgyilkos.
93
Hadd lássam az éjszakai repülési engedélyt és a repülési
igazolványt! parancsolta a hang, miközben felemelkedett
hozzánk, és én életemben elQször láttam marsi rendQrt. A
miénknél jóval gyorsabb és könnyebben manQverezhetQ
egyensúlymotort viselt. Azt hiszem, ezzel tette ránk a
legnagyobb benyomást, mert a mozgásán látszott, hogy
felesleges lenne elmenekülni; tíz perc elQnyt adva is
mindegyikünket elkaphatott volna az utána következQ tíz perc
során még akkor is, ha mind különbözQ irányba indulunk. A
fickó inkább tqnt harcosnak, mintsem rendQrnek, holott egészen
ugyanolyan szolgálatot végzett, mint a mi rendQreink a Földön.
Toonol városában éjjel nappal Vobis Kan seregének katonái
jár Qröztek.
Közelebb ment Gor Hajushoz, és ismételten kérte az iratokat,
miközben egy kézilámpással a társunk arcába világított.
A jedda kardjára! kiáltott fel. Micsoda szerencse! Ki
gondolta volna, hogy pont egy ilyen néptelen órán gyqjthetem
be a jutalmat a fejedért!
Más bolondok is gondoltak már erre vágott vissza a
bérgyilkos de hozzád hasonlóan Qk is tévedtek. Már beszéd
közben elQrántotta a tQlem kapott rövid kardot, és csapott egyet.
A harcos egyik szárnyára célzott, és el is törte azt, ezzel együtt
sebet ejtett a fickó vállán. Amaz megpróbált elhátrálni, de a
sérült szárny miatt összevissza forogni kezdett a levegQben.
Maradt annyi lélekjelenléte, hogy sípot vegyen elQ, és
belefújjon; éles hang hasított az éjszakába, amelyet Gor Hajus
egy újabb vágása hasított félbe a férfi koponyájával együtt.
Gyorsan! utasított a bérgyilkos. Szálljunk le Mu Tel
kertjében! Ez a sípszó egy egész hordányi járQrt fog idehozni.
Lenyomtam a szárnyakat, és lefelé indultam, de nem elég
meredeken, így ha folytatom, egészen messzire kerülök a
kertektQl. A palota egyik magasabb része felé tartottam, amely
94
csillogó fémtalapzatra emelt, kis lakrésznek tqnt. Minden
irányból sípok sikítását hallottam, ahogy a légi járQrök
válaszoltak bajtársuk utolsó hívására. A fickó holtteste épp
felettem lebegett, mintha holtában is az irányt mutatná a minket
keresQ harcosoknak. Biztos voltam benne, hogy hamarosan
megtalálják, és akkor engem is meg fognak látni.
Reménykedtem benne, hogy találok valami bejáratot a
közelemben magasodó lakrészbe. Ott elrejtQzhettem, amíg
elmúlik a veszély, feltéve hogy sikerül észrevétlenül bejutni. Az
épület felé irányítottam magam, és pillanatokon belül megláttam
az ablakot azután finom dróthálónak ütköztem; a
védQfüggönybe, amelyet a levegQbQl érkezQ bérgyilkosok ellen
szereltek fel. Úgy éreztem, itt a vége. Ha elérném a talajt, talán
még találhatnék valami búvóhelyet a fák és a bokrok között,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Podobne
- Home
- Rice Anne Spiaca Krolewna 1, Przebudzenie Spiacej Krolewny
- Craig_Rice_ _Roze_Pani_Cherington
- Anne Rice 012 Wampir Vittorio
- Rice Anne Belinda
- Burroughs, Edgar Rice Tarzan 03 The Beasts of Tarzan
- Jerzy Pilch Tezy o gśÂ‚upocie, piciu i umieraniu
- Moore, Michael Degraissez moi ca (downsize this) [français]
- H. L. Meyers The Creatures of Man
- James Julia Grecka rezydencja
- I, Strahd P. N. Elrod
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- myszkuj.opx.pl